Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Regisztrációs adó

A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény 3. § (1) bekezdése szerint a regisztrációs adót a forgalomba helyezés keletkezteti, a 4. § (1) bekezdése értelmében az adó alanya az, akinek/amelynek a nevére a forgalomba helyezést kezdeményezik.

Az adó legkésőbb a forgalomba helyezés időpontjában esedékes (6. § (1) bekezdés).

Íly módon a társaság saját javára forgalomba helyezett személygépkocsi után, legkésőbb a forgalomba helyezéskor meg kell fizetni a regisztrációs adót.

Feltételezve , hogy a forgalomba helyezés új személygépkocsira vonatkozik, az adót a hivatkozott törvény mellékletében meghatározott adómérték szerint kell megfizetni.

Ekkor a regisztrációs adó nem képezi az általános forgalmi adó alapját, a törvény 7. § (1) bekezdése szerint.

Tekintve, hogy a társaság a saját javára forgalomba helyezett személygépkocsit készleten tartja, így annak bekerülési értékét növeli a regisztrációs adó.

A demo-időszak leteltével történő értékesítés esetén a bekerülési árból kiindulva állapítandó meg az értékesítési ár, amely - éppen a bekerülési értékre tekintettel - már magában foglalja a regisztrációs adót is, így az, mint az értékesítési ár része alapja az általános forgalmi adónak, de nem önálló tételként.

A személygépkocsi használt, vagy új volta - 6 hónap, vagy 6.000 km futásteljesítmény - a Közösségen belüli beszerzés esetében az általános forgalmi adó, illetőleg a regisztrációs adó (esetleges avultatás) fizetési kötelezettség tekintetében játszik szerepet.

Mivel a társaság belföldön értékesíti a, már saját javára forgalomba helyezett személygépkocsit, az említett előírást nem kell alkalmazni, azaz a gépjárművet a tényleges állapotának megfelelően használtként kell kiszámlázni.