Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kapcsolt vállalkozások közötti hitelek pénzügyi-és számviteli megítélése

A Tao. törvény kapcsolt vállalkozások által elszámolt kamatokra alkalmazandó előírásai az egyes passzív jövedelmekre vonatkozó, valamint az alultőkésítési szabályokban találhatóak. A Tao. törvény 8.§ (1) bekezdés k.) pontja értelmében a kapcsolt vállalkozástól kapott (járó) kamat alapján elszámolt bevételt meghaladóan, kapcsolt vállalkozásnak fizetett (fizetendő) kamat alapján elszámolt ráfordítás 50%-ával növelni kell az adóalapot. A Tao. 29/D. § (15) bekezdése szerint az adózó nem köteles alkalmazni az adóalap növelést akkor, ha választásáról az adóévet követő hó 30. napjáig a másik felet írásban tájékoztatja. Külföldi illetőségű adóalany esetében értesítés nélkül is mentesül az adózó e korrekciótól.
Három passzív jövedelemre (jogdíj, tőzsdei nyereség, kapcsolt vállalkozásoktól kapott kamat) ugyanakkor adóalap csökkentő tétel is vonatkozik.(Tao. 7.§ (1) bekezdés k) pont és (14) (16) bekezdése) azzal a feltétellel, hogy a három jogcímen együttesen az adóalap csökkentéseként elszámolt összeg nem lehet több, mint az adózás előtti nyereség 50%-a.

Fontos tudni, hogy a Tao. adóalapnál az alultőkésítés miatti korrekció alkalmazásakor a 8.§ (2) bekezdése alapján egyébként sem kell figyelembe venni a kamatból adódó (1) bekezdés k)pont szerinti összeget, azaz a kapcsolt vállalkozások miatt csak egyszer kell az adóalap növelést számításba venni.
A kétoldalú nemzetközi egyezmények kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó felhatalmazása alapján a vállalati összefonódásból adódó elszámoló árakat az adóhatóság felülvizsgálhatja. A felülvizsgálat nemcsak a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásokra terjedhet ki, hanem a túlzott mértékű kamatfizetésekre is. A vállalati összefonódás vizsgálható a közös anyavállalatok által birtokolt leányvállalatok viszonylatában is.

A Tao. törvény 18. §-ának szabálya az egyezményekkel összhangban van. A túlzott mértékű kamatelszámolásnak gátat szab, hogy a belföldi adóalanynak a szokásos piaci értéken felül ráfordításként elszámolt összeggel az adóalapját növelnie kell, de lehetőség van a másik félnél az adóalap csökkentésre, amennyiben a másik fél is belföldi adóalany. A problémát az okozza, hogy az adóalap módosítás egyoldalú akkor, ha nincs biztosíték arra, hogy a külföldi vállalkozás is élhet az adóalap csökkentés lehetőségével. Az EU-ban ezt célozza az "Arbitration Procedure Directive" melynek alapvető célja, hogy az érintett külföldi fél kezdeményezhesse az illetősége szerinti állam hatóságával való kapcsolatfelvételt és ily módon adóhelyesbítést kérhessen.

Nagy jelentősége lehet az alkalmazott kamat mértékének, amennyiben az túlzottnak minősíthető a hitelfolyósítás időpontjában szokásos mértékű belföldi hitelintézet által alkalmazott kamatmértékhez képest. A túlzottnak minősíthető kamatösszeg az összehasonlító árak módszerének alkalmazásával mutatható ki. Az összehasonlító ár megállapításához a belföldi kereskedelmi bankok által nyújtott kölcsönök közül ki kell választani azt a típust, mely leginkább hasonlít a példabeli kölcsönhöz (hitelcél, hitelnyújtás futamideje, hitel összege). Tekintettel arra, hogy az adott piacon lévő bankok által nyújtott kamatlábak is különbözőek, javasolt átlaggal számolni. Megoldás lehet a saját számlavezető bank által nyújtott szolgáltatásokra leszűkíteni az összehasonlítást.
Az ügylet alacsony kockázata miatt a szakirodalomban ajánlások találhatóak arra vonatkozóan, hogy az összehasonlító kamat mértékét mennyiben szükséges helyesbíteni, azaz csökkenteni a tényleges kockázat által diktált mértékre. Véleményünk szerint beruházási célú hitelnél a kockázat alacsony volta miatt semmiképpen sem lehet indokolt a jegybanki alapkamatot, mint összehasonlító kamatot alkalmazni. Az összehasonlító kamatmértéket beruházási hitel esetében csupán 3-4 százalékponttal alacsonyabban lehet indokolt meghatározni, mint a bank által ajánlott mérték.