Követelés elengedése miatt keletkező adó, járulék és illetékfizetési szabályok

Amennyiben magánszemélynek engedik el a fennálló követelést, akkor a magánszemély bevételhez jut az Szja törvény 4. § (2) bekezdése szerint. A bevétel jogcímének meghatározásakor a magánszemély és a bevételt juttató személy között fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni. Ha a magánszemély és a társaság között nem áll fenn munkavégzésre irányuló jogviszony, akkor az elengedett összeg a magánszemély egyéb összevonandó jövedelmének minősül, melyre tekintett a magánszemélyt szja fizetési kötelezettség a gazdálkodó szervezetet pedig egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli, az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (Eho. tv.) 3. § (1) bekezdés a) pontja, illetve (2) bekezdése alapján. Ha esetleg az elengedés a magánszemély és a gazdálkodó szervezet között fennálló biztosítási jogviszonyra tekintettel történik, akkor az szja fizetési kötelezettségen felül járulékfizetés is terheli mind a juttatót, mind a magánszemélyt. Ha a kifizetőnek módjában áll az elengedett összeg után – a magánszemély részére kifizetett más jövedelemből – levonni az szja-előleget (ha van az egyéni járulékokat), vagy a magánszemély hajlandó azt a vállalkozásnak befizetni, akkor annak összegét, a levont adót és járulékokat, valamint a céget terhelő járulékot, vagy egészségügyi hozzájárulást a cég a 0808 jelű bevallás keretében köteles bevallani és megfizetni. Amennyiben a bevételt terhelő adóelőleg levonására nincs lehetőségük, akkor az adóköteles bevételről kiállított igazoláson fel kell tüntetni a le nem vont adóelőleg összegét, és fel kell hívni a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleg le nem vont részét a magánszemély köteles a negyedévet követő hónap 12. napjáig megfizetni (Szja. tv. 47. § (9) bekezdés). A kifizető a juttatott bevételről, a megállapított adóelőlegről és annak le nem vont részéről szintén a 0808 jelű bevalláson szolgáltat adatot. 

Nem javasoljuk, hogy az elengedett összeg után a magánszemélyt terhelő kötelezettségeket a gazdálkodó szervezet átvállalja, mivel ez esetben ez az összeg újra a magánszemély jövedelemének minősülne. 

A magánszemély részére elengedett követelést a személyi jellegű kifizetések, a gazdálkodó szervezet által fizetendő egészségügyi hozzájárulást pedig a bérjárulékok között kell a könyvekben elszámolni. Feltételezésünk szerint jellemzőbb az, hogy nem a foglalkoztatóval munkaviszonyban álló magánszemély tartozását engedik el, ekkor az összeg és az azt terhelő egészségügyi hozzájárulás növeli a társasági adó alapját a Tao. törvény 3. sz. melléklet 3. pontja alapján.

Az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) szerint az ajándékozási illeték tárgyát képezi a vagyoni értékű jog ingyenes átengedése [Itv. 11. § (1) bekezdés c) pont]. Az Itv. 2008. január 1-jétől hatályos előírása értelmében vagyoni értékű jognak minősül az elengedett követelés [102. § (1) bekezdés d) pont]. Az Itv. 17. § (1) bekezdés c) pontja alapján mentes az ajándék az illeték alól, ha a juttatót vagy az ajándékban részesülő magánszemélyt személyi jövedelemadó, társadalombiztosítási járulék vagy egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli. Mivel az ismertetett adószabályok szerint a gazdálkodó szervezet által elengedett összeg a magánszemély adóköteles bevétele, ezért az illetékfizetési kötelezettség alól mentesül. Az Itv. 91. § (2) bekezdése szerint a vagyon szerzőjének bejelentési kötelezettsége van az állami adóhatóság felé az okirat aláírásának napját követő 30 napon belül. A bejelentést, a vagyonszerzést rögzítő okirat eredeti és másolati példányának benyújtásával kell teljesíteni. A bejelentési kötelezettséget nem érinti az a körülmény, hogy a vagyonszerzés a jogszabály szerint illetékmentes [Itv. 91. § (4) bekezdés].

Amennyiben a vállalkozás valamely társas vállalkozó ügyfelének a követelését engedi el, az elengedésről kiállított okmány alapján az elengedett összeget rendkívüli ráfordításként számolja el a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 86. § (7) bekezdés a) pontja szerint. Az elengedett követelés összege a társasági adóalapot növelő jogcímnek minősül a társasági és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 8. § (1) bekezdés h) pontja alapján. 
Az Itv. 17. § (1) bekezdés l) pontja értelmében, mentes az ajándékozási illeték alól a hitel (kölcsön) tízezer forintot meg nem haladó összegű elengedése, feltéve, hogy a hitel (kölcsön) jogosultjának követelése végérvényesen megszűnik. Ha az elengedett összeg ezt a mértéket meghaladja, akkor ügyfélnek illetékfizetési kötelezettsége keletkezik. A bejelentési kötelezettség az első pontban ismertetettek szerint mindkét esetben fennáll.

A személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó esetében az elengedett követelés összege az egyéni vállalkozó bevételének minősül, az Szja törvény 2. § (6) bekezdése alapján. Így – mivel a „megajándékozott” egyéni vállalkozó szja fizetésére kötelezett –, az elengedett összeg mentes az illeték alól. Ha az egyéni vállalkozó az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá bejelentkezett, akkor a cég által elengedett követelés az eva alapjául szolgáló bevételnek minősül az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (Eva tv.) 6. § (2) bekezdése szerint. Ha az elengedett összeg a tízezer forintot nem haladja meg, akkor ügyfél mentesül az illeték megfizetése alól. Ha azonban az elengedett összeg meghaladja a tízezer forintot, akkor az egyéni vállalkozót terheli az illeték. A bejelentési kötelezettség – az első pontban rögzítettek szerint – minden esetben terheli az egyéni vállalkozókat is, bármilyek adózási módot alkalmazzák. A társaság az egyéni vállalkozók számára elengedett követelést rendkívüli ráfordításként elszámolja el, mely összeg növeli a társasági adó alapját.