Időszaki elszámolású számlázás és a gyűjtőszámla alkalmazása közötti különbség

A másik beszállító a 164. §-nak megfelelő gyűjtőszámlát alkalmazza, amikor is a leszállított mennyiségeket napi részletezésben szerepelteti a számlán. Kérdésük, hogy mi a fő különbség a határozott időre szóló elszámolás (58. §) és a gyűjtőszámla (164. §, 171. §) között, illetve hogyan kell szabályosan kiállítani egyik, illetve másik esetben a számlát?

Válaszunk: 
A határozott időre szóló elszámolás (58. §) szabályának alkalmazására akkor kerül sor, ha a szerződésben abban állapodnak meg, hogy a teljesítéseket egy meghatározott időszakra vonatkozóan, egy időpontban, összesítve állapítják meg. Ennél az eljárásnál a számlában egyetlen teljesítési időpontnak kell csak szerepelnie, amely dátumnak meg kell egyeznie az ellenérték megtérítésének az esedékességével. A számla tartalmi részében nem kell konkrét teljesítési napokat feltüntetni, csak termék- illetve szolgáltatás fajtánként kell részletezni az adott időszak alatt teljesített mennyiséget, egységárat és értéket. Ebben az esetben a számla kiállítási határideje a teljesítést, azaz a fizetési határidőt követő 15. nap.

A gyűjtőszámla (164. §, 171. §) esetében különböző, konkrét teljesítési időponttal meghatározott és elszámolt teljesítések vannak. Ennél az esetnél a törvény meghagyja a Ptk. szerinti teljesítési időpontot, melyből általános szabályként az következne, hogy minden egyes teljesítést külön le kellene számlázni. Egyszerűsítési lehetőségként hozza a törvény 164. illetve 171. §-a, hogy több különböző – de azonos adóelszámolási időszakba eső – teljesítési időpontú szolgáltatást, illetve értékesítést egy számlában lehet szerepeltetni. Ebben az esetben a számla teljesítési rovatában egy konkrét teljesítési időpontot nem tudunk feltüntetni, tehát ez üresen marad, viszont a számla tartalmi részében az egyes ügyleteket a konkrét teljesítési időponttal megjelölve tételesen, soronként ki kell részletezni. Egy ügyletnek kell tekinteni minden, a Ptk. szerint teljesített értékesítést illetve szolgáltatást, ami naponta többszöri áruszállítás esetén napi többszöri (szállítólevelenkénti) teljesítést jelent. Megjegyezzük, hogy a törvény szövegéből adódóan itt adóelszámolási időszakonként csak egy számla kiállítására kerülhet sor, tehát a heti gyűjtőszámla alkalmazására nincs lehetőség. A gyűjtőszámla kiállítási határideje az adómegállapítási időszak utolsó napját követő 15. nap. A gyűjtőszámla alkalmazására a feleknek megállapodást kell kötniük.

Véleményünk szerint nincs választási lehetőség a kétféle számlázás, illetve eljárás között, hanem a szerződés tartalma dönti el, hogy melyik esetet kell alkalmazni. Amennyiben a szerződésből az következik, hogy egy időszakról – ami lehet egy hét vagy egy hónap – egyszerre számolnak el, abból az 58. § szabályainak az alkalmazása következik. Az a tény, hogy a teljesített szolgáltatás illetve értékesítés ellenértéke a számla kiállításától válik esedékessé, ráerősít az időszaki elszámolás szabályára.

Álláspontunk szerint mind a két, levelükben ismertetett beszállítói elszámolásra az időszaki elszámolás szabályát kellene alkalmazniuk. Ezt támasztja alá az is, hogy a jogalkotó az új Áfa törvényt módosító 2008. május 1-jétől hatályba lépő 2008. évi VII. törvény rendelkezései az 58. § szabályát nem változtatták meg, továbbá a gyűjtőszámlára vonatkozóan sem történt törvényi kiegészítés.