Újra itt az elvárt adó

Különösen a veszteséges vállalkozások esetében, de az alacsony jövedelemtermelõ-képességû vállalkozásokra nézve is alkotmányellenes egy bizonyos minimum nyereség- illetve jövedelemkövetelmény felállítása és megadóztatása, fõleg akkor, ha a vállalkozásnak nincs módja arra, hogy az általa elért eredmény valóságtartalmát bizonyítani tudja.
A megsemmisítõ határozat következtében kiesõ költségvetési bevétel pótlása érdekében ez év tavaszán a Kormány – a korábban kihirdetett törvényi szöveget némileg átdolgozva és kiegészítve – újra benyújtotta az elvárt adóalapra vonatkozó törvényjavaslatot, amelyet az Országgyûlés 2007. május 14-i ülésnapján fogadott el. Az új elõírások „az egyes adótörvények módosításáról” szóló 2007. évi XXXIX. törvény által kerültek kihirdetésre, és a Magyar Közlöny 2007. évi 63. (május 21-i) számában jelentek meg.

A 2007. évi XXXIX. törvény e témával kapcsolatos rendelkezései három korábbi jogszabály – a társasági adóról, a személyi jövedelemadóról és az adózás rendjérõl szóló törvény – módosítását érintik.

Hatályba lépés
A jövedelem(nyereség) minimum követelményt elõíró szabályok a társas, és az egyéni vállalkozók meghatározott körére nézve egyaránt 2007. július 1-jétõl lépnek hatályba. A naptári évtõl eltérõ üzleti évesek esetében az új rendelkezéseket azoknak az adózóknak kell alkalmazni, akik a 2007. adóévrõl 2008. január 1-jét követõen adnak be adóbevallást.

1. Társas vállalkozásokra vonatkozó nyereségminimum szabályok
A nyereségminimum követelményre vonatkozó szabályokat a Tao. törvény 6. § (5)–(10) bekezdései rögzítik.
Az evás társaságok nem tartoznak a társasági adó hatálya alá, így õket nem érintik az elvárt adó szabályai.

A nyereségminimum számítása
A társasági adóalanyok (néhány kivételtõl eltekintve) részére elõírt elvárt nyereség, azaz a nyereségminimum fõszabály szerint az eladott áruk beszerzési értékével és az eladott közvetített szolgáltatásokkal csökkentett bevétel 2 százaléka.
Az elõzõeken túlmenõen módosító tételt jelentenek – a korábbi rendelkezésekkel azonos módon – a kedvezményezett átalakulással, kedvezményezett eszközátruházással és kedvezményezett részesedéscserével érintett adózók körében az ezekkel a gazdasági eseményekkel kapcsolatosan elszámolt öszszegek.
További korrekciós tételként a külföldi telephely esetében a nyereségminimum számítása során figyelmen kívül kell hagyni a külföldi telephelyen végzett tevékenység révén keletkezett, telephelynek betudható bevételt, illetve nyereségminimumot.

Választási lehetõség
Amennyiben a társasági adóalanynak a számviteli törvény szerinti adózás elõtti eredménye, vagy a Tao. törvény szerint korrigált adóalapja közül a nagyobb érték nem éri el a minimum nyereségkövetelményt, akkor választása szerint dönthet úgy, hogy
a) a bevallásában az adózás rendjérõl szóló törvény (Art.) szabályai szerint nyilatkozatot tesz, vagy
b) a nyereségminimumot tekinti adóalapnak.
A fenti követelményeknek a 2007. évi társasági adóbevallásban egy kiegészítõ nyomtatvány kitöltésével lehet eleget tenni, mely bevallásnak minõsül.

Példa:
Egy Kft. 2007. július 1. – december 31. közötti adatai:

Bevétele	145 000 eFt
ELÁBÉ	25 000 eFt
Kiszámlázott közvetített szolgáltatások	12 500 eFt
Nyereségminimum követelmény:
145 000 - 25 000 - 12 000 = 107 500 x 2 % =	2 150 eFt
Ez alapján számított társasági adó:	344 eFt

(Az egyszerûség kedvéért példánkban 16%-os adókulccsal számolunk.) A példában a különbözõ variációk vizsgálatára 4 esetet vázoltunk fel.

Megnevezés	1. eset	2. eset	3. eset	4. eset
Adózás előtti eredmény eredménykimutatás szerint	2 800	2 800	1 500	1 500
Tao alap korrekció
Tao szerinti écs	- 500	- 1 500	- 500	- 500
Fejlesztési tartalék képzése	- 1 000	- 1 000	0	0
Előző évek veszteségéből leírható összeg	- 780	- 780	- 780	- 780
Csökkentő tételek	- 2 280	- 3 280	- 1 280	- 1 280
Számviteli écs	+ 560	+ 560	+ 560	+ 560
Céltartalék képzése várható végkielégítés miatt	+ 1 220	+ 1 200	+ 800	+ 800
Munkaügyi bírság	+ 200	+ 200	+ 1 200	+ 200
Növelő tételek	+ 1 980	+ 1 960	+ 2 560	+ 1 560
Tao alap	2 500	1 480	2 780	1 780
Társasági adó 16 %	400	237	445	Döntés!

Az 1. esetben a Kft. számvitelben kimutatott adózás elõtti eredménye és a társasági adóalapja is nagyobb az elvárt minimum nyereségnél (2150 eFt), így a cég a Tao. törvény 7. és 8. § szerint korrigált adóalapja után 400 eFt társasági adót fizet. A 2. esetben az adózás elõtti eredmény és a Tao. alap közül az elsõ nagyobb mint a nyereségminimum (2800>2150), ezért a vállalkozás nem a 2150 eFt nyereségminimum alapján, hanem az 1480 eFt adóalap után fizet társasági adót. A 3. esetben a társasági adózás elõtti eredménye kisebb ugyan a nyereségminimumnál, viszont a társasági adóalapja a korrekciós tételek következtében több az adózás elõtti eredménynél, és az elvárt nyereségminimumot is meghaladja (2780>2150), ezért nem lép be a nyereségminimum alapján történõ adófizetési kötelezettség. A 4. esetben mind a számviteli törvény szerinti adózás elõtti eredmény, mind a korrigált adóalap kisebb az elvárt nyereségminimumnál. Ez esetben a Kft. döntésére van bízva, hogy a 2150 eFt után fizet 344 eFt társasági adót, vagy az 1760 eFt után 282 eFt-ot vall be, de ez utóbbi esetben nyilatkozatban indokolnia kell az elvártnál alacsonyabb nyereség okát.

Akikre nem vonatkozik a nyereségminimum követelmény
Az adóalanyok közül nem vonatkozik a nyereségminimum követelmény, tehát nem kell a bevallást kiegészítõ nyomtatvány kitölteni:
– az újonnan alakuló vállalkozásoknak az elõtársasági adóévben és az azt követõ adóévben (naptári éven belül bejegyzett cégek esetén ez két adóévet jelent);
– az alapítványnak és a közalapítványnak,
– a közhasznú társaságnak, a vízitársulatnak,
– a közhasznú, illetve kiemelkedõen közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak,
– a társadalmi szervezetnek, köztestületnek, egyháznak, az MRP-nek,
– a lakásszövetkezetnek, iskolaszövetkezetnek, szociális szövetkezetnek,
– az Önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnak,
– a felsõoktatási intézménynek, és diákotthonnak, illetve
– akit az adóévben, vagy a megelõzõ adóévben elemi kár sújtott.
Megjegyzés: az új jogszabály is a korábbi elõírásokkal azonos módon meghatározza az elemi kár fogalmát. Elemi kár az olyan elemi csapás – így különösen a jégesõ, az árvíz, a belvíz, a fagy, a homokverés, az aszály, a hó, a jég, és a széltörés, a vihar, a földrengés, a természeti vagy biológiai eredetû tûz – által okozott olyan kár, amelynek mértéke az adózó elõzõ adóéve(i) évesített árbevételének legalább a 15%-a.
Az elemi csapás igazolására a kár tényét igazoló dokumentum, pl. a biztosító, vagy a katasztrófavédelem által kiállított szakvélemény, jegyzõkönyv, vagy az adózó által kiállított jegyzõkönyv szolgál, mely dokumentumot a kár keletkezését követõ 15 napon belül kell megküldeni az illetékes állami adóhatóság részére.

2. Egyéni vállalkozókat érintõ jövedelem-minimum követelmény
Egyéni vállalkozók közül csak az szja törvény 49/B. §-a alapján vállalkozói jövedelem szerint adózó egyéni vállalkozókra vonatkozik az elvárt jövedelem, azaz a jövedelem-minimum követelménye.
Az ide vonatkozó új elõírásokat az szja törvény 49/B. § (8), (20) és (23)–(24) bekezdései tartalmazzák.
Az átalányadózó és az evás egyéni vállalkozók változatlanul nem tartoznak e rendelkezés hatálya alá.
A vállalkozói adóalap meghatározásának lépései
1. Ki kell számítani a vállalkozói bevétel és az szja törvény 4. és 11. melléklete szerint elszámolt költségek különbözetét, azaz a vállalkozói jövedelmet.
2. Amennyiben az egyéni vállalkozó külföldön is rendelkezik telephellyel(állandó bázissal) – és nemzetközi szerzõdés így rendelkezik – a külföldi telephelynek betudható vállalkozói jövedelmet le kell vonni a vállalkozói jövedelembõl.
3. Ezt követõen meg kell határozni az eladásra beszerzett áruk és az eladott közvetített szolgáltatás értékével csökkentett bevétel 2 százalékát, azaz a jövedelem-minimumot.
4. Ha a „normál” vállalkozói jövedelem nem éri el a jövedelem-minimumot, akkor az egyéni vállalkozó választhat, hogy
a) vagy a jövedelem-minimumot tekinti vállalkozói adóalapnak,
b) vagy az adóbevallásában az Art. 91/A. § szerint nyilatkozatot tesz arról, hogy nem a jövedelem-minimumot tekinti adóalapnak. Ez esetben köteles az adóbevallásához mellékelni az adóhatóság által rendszeresített bevallást kiegészítõ nyomtatványt.

Nem kell a minimum jövedelemszámítást elvégezni az egyéni vállalkozónak
– a tevékenység megkezdése évében és az azt követõ évben, feltéve, hogy a tevékenység kezdését megelõzõ 36 hónapban nem folytatott egyéni vállalkozói tevékenységet, vagy
– ha az adóévben vagy a megelõzõ adóévben elemi kár sújtotta.
Elemi csapás esetén csak akkor nem kell alkalmazni a jövedelem-minimum számítás szabályát, ha az adóévben elszenvedett kár összege legalább eléri a megelõzõ adóévi bevétel 15%-át. Tevékenységét az elõzõ adóévben, vagy a tárgyévben kezdõ egyéni vállalkozó esetében a bevételt 365 napra fel kell bruttósítani.

3. Változás az Art. szabályaiban
A jövedelem, illetve nyereségminimum követelménynyel kapcsolatos új rendelkezések maguk után vonták az adózás rendjérõl szóló törvény (Art.) szabályainak változását is. Az elõzõekben már szó esett arról, hogy az a társas és egyéni vállalkozó, aki nem választja adóalapként a jövedelem (nyereség) minimumot, errõl nyilatkozni köteles, vagyis az éves bevallása részeként majd egy bevallást kiegészítõ nyomtatványt tölt ki és ad be. Az adóhatóság a bevallást kiegészítõ nyomtatvány adatainak feldolgozását követõen kockázatelemzõ programja segítségével megvizsgálja az adatok valóságtartalmát, és azokat az adózókat, amelyeknél alapos a gyanú, hogy a tevékenységének eredménye/vesztesége a bevétek eltitkolásának, vagy a szabálytalan költségelszámolásnak a következménye, a bevallás benyújtásától számítva 30 napon belül kiválasztja ellenõrzésre, amelyrõl értesíti õket. Az adóhatóság az ellenõrzést a kiválasztást követõ egy éven belül köteles megkezdeni.
Az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági eredmény megtörténtét, valódiságtartalmát, illetve hogy a költségek, ráfordítások ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózónak kell bizonyítania, ellenkezõ esetben az adóhatóság az adóalapot, illetve adót a bevallások utólagos ellenõrzése keretében jogosult becsléssel megállapítani.
A módosítás kitér a bevallás kiegészítésének, a hibás, hiányos nyilatkozat kijavításának szabályaira, valamint az önellenõrzés módjára is. Fontos szabály, hogy ha az adózó a társasági adó, vagy a vállalkozói személyi jövedelemadó önellenõrzése következtében a minimum nyereség, vagy minimum jövedelem követelményébe kerül, és nem kíván aszerint adózni, akkor az önellenõrzési lap kitöltése mellett a kiegészítõ nyilatkozat megtételére szolgáló nyomtatványt is köteles kitölteni és benyújtani.

4. 2007. évre vonatkozó átmeneti rendelkezés
Az évközi hatályba lépésre tekintettel, a jogszabály kétféle módszert kínál a jövedelem, illetve nyereségminimum kiszámítására, amely közül – a különadóhoz hasonló módon – választhatnak az adózók.
a) módszer: egyéni és társas vállalkozás esetében is azonos módon, az adóévre számított adóalapból, és a bevétel alapú minimum követelményként elõírt nyereségbõl/jövedelembõl is a naptári napok alapján arányosítással történik az idõarányos nyereségrész, illetve jövedelemrész meghatározása, majd a kettõ öszszehasonlítása. (Az arányszámot két tizedesjegyre kell kerekíteni.)
b) módszer: társas vállalkozások esetében az adózó elõször 2007. június 30-ára közbensõ beszámolót készít (erre nem vonatkozik a könyvvizsgálati kötelezettség elõírása), ennek alapján kiszámítja a korrekciós tételekkel módosított féléves társasági adóalapot. Majd év végén az éves beszámoló alapján szintén megállapítja a Tao. törvény 6. § (1) bekezdése szerinti társasági adóalapot, és a kettõ különbözetéhez hasonlítja az éves adatok alapján számított bevétel-alapú jövedelem-minimum, valamint a június 30-ára készített közbensõ beszámoló alapján számított jövedelem-minimum különbözetét.
Egyéni vállalkozó esetében a különbség annyi, hogy a b) módszernél nem a beszámoló hanem a 2007. január 1. – június 30. közötti idõszakra megállapított vállalkozói adóalap a kiinduló támpont, amelyhez kapcsolódóan kiszámításra kerül az I. féléves bevétel alapján számított jövedelem-minimum. Az adóév egészére megállapított jövedelem-minimumból levonva az I. féléves minimum összeget, a meghaladó részt kell a 2007. július–decemberi idõszak vállalkozói adóalapjával összevetni, és ez alapján meghozni a döntést.