Vállalkozások által egyetemi, főiskolai hallgatók részére fizetett ösztöndíj megítélése a szakképzési hozzájárulás tekintetében

Kérdés, hogy az ilyen módon kifizetett juttatás beleszámít-e a szakképzési hozzájárulás alapjába.

Válasz: A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 79. § (2) bekezdése határozza meg – a szakképzési hozzájárulás alapját képező – bérköltség fogalmát. 
Ennek értelmében „bérköltség minden olyan – az üzleti évhez kapcsolódó – kifizetés, amely a munkavállalókat, az alkalmazottakat, a tagokat megillető, az érvényes rendelkezések szerint bérként vagy munkadíjként elszámolandó járandóság, ideértve a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeget is, az alkalmazásban állók és a munkavégzésre irányuló további jogviszonyban állók részére az üzleti évre bérként számfejtett, elszámolt összeg (ideértve az üzleti év után elszámolt, jóváhagyott prémiumokat, jutalmakat, valamint a 13. és a további havi fizetést is), amely elemeiben megfelel a statisztikai elszámolások szerinti keresetnek, függetlenül attól, hogy az ilyen címen kifizetett összegek után kell-e személyi jövedelemadót fizetni vagy sem, illetve alapját képezi-e vagy sem a társadalombiztosítási járulékoknak”. 

A KSH besorolási rendje szerint a nappali tagozaton tanuló részére szerződés alapján kifizetett ösztöndíj szintén nem kereseti elem. Mivel az ösztöndíjas megállapodáson túl nincs olyan egyéb jogviszony a társaság és a hallgatók között, amely alapján „kereset” jogcímen kerülhetne sor kifizetésre, továbbá a cég által kifizetésre kerülő ösztöndíjas megállapodás sem minősül ilyennek, ezért nem része a szakképzési hozzájárulás alapjának a kifizetett ösztöndíj. 
Az ösztöndíj egyéb személyi jellegű kifizetésnek minősül, mely után a társaságot 11 % értékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 3. § (1) bekezdés a) pontja alapján, valamint szja-előleg levonási kötelezettség is van, mivel az ilyen módon juttatott jövedelem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 28. §-a értelmében az egyéb összevonandó jövedelmek közé tartozik.

2.) Kulturális járulék 

Nem egyedi eset, hogy önkormányzati cégek bérleti díj fejében (jutalékért) hirdetési felületet biztosítanak reklámtáblák elhelyezésére. 
Kérdés, hogy az ilyen jogcímen származó bevétel a kulturális járulék alapját képezi-e?

Válasz: A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény szerint a rendelet mellékletében felsorolt termékek és szolgáltatások általános forgalmi adót nem tartalmazó árbevétele (jegybevétele) után kulturális járulékot kell fizetni. 
A járulék köteles szolgáltatások között szerepel az SZJ 74.40-es besorolási számon lévő hirdetési tevékenység is. 
Az SZJ 74.40.11-es besorolás alá esik többek között a hirdetési-, reklámfelület, -idő eladása jutalékért. 
Idetartozik: a reklám és hirdetés ügynöki, közvetítői szolgáltatás, hirdetési idő, hirdetési hely értékesítésének vagy bérbeadásának közvetítése is. 
A járulékalap megállapítása során a hirdetési tevékenységből származó árbevételt csökkenti az ugyanilyen SZJ szám alá tartozó igénybevett szolgáltatás ellenértékeként kifizetett összeg. 
A törvény 5. § (7) bekezdése továbbá adóköteles tevékenységnek minősíti a reklám és hirdetési felületnek a könyvekben, napilapokban, időszaki kiadványokban, képeslapon, levelező- és üdvözlőlapon, képen és hasonló anyagokon történő értékesítését, ideértve az internetes hirdetési felület értékesítését, valamint a televízió és a rádió reklámidő eladását is, függetlenül attól, hogy nem az SZJ 74.40-es besorolásba tartozik. 
Miután jelen esetben a vállalkozás tevékenysége az SZJ 74.40.11-es statisztikai besorolás hatályába tartozik, ezért a Rendelet mellékletének II./ Szolgáltatások fejezete alapján kulturális járulék kötelezettséget von maga után az ilyen jogcímen történő árbevétel.