Az iparűzési adóról

Az iparűzési adót 2008. évben már 2689   önkormányzat – az összes települési önkormányzat  84%-a – működtette, a realizált adóbevétel pedig  487 mrd forint volt. A helyi iparűzési adó súlyát jól mutatja, hogy az önkormányzatok ún. saját bevételének   48,4%-a, az összes bevételüknek pedig 15,2%-a származott ebből az adónemből.

 Az iparűzési adó bevételi súlya miatt az önkormányzati adóhatóságok egyre inkább odafigyelnek arra, hogy az illetékességi területükön adóköteles vállalkozások teljesítik-e, illetve megfelelően teljesítik-e az adókötelezettségeiket, azaz fokozzák s a jövőben várhatóan fokozni fogják ellenőrzési tevékenységeiket. Az ellenőrzések leggyakrabban az adóbevallás utólagos ellenőrzésére irányulnak. Érdemes tehát áttekinteni az adónem sajátosságait. Az iparűzési adókötelezettség helyes teljesítéséhez több olyan fogalommal – adójogintézménnyel – kell megismerkednünk, amely a vállalkozók számára más adónemből nem ismertek, ilyen az adókötelezettség helye, az adóalap megosztása, az ideiglenes tevékenység után megfizetett átalányadó beszámítása. Az adókötelezettség helytelen teljesítése miatt egyébként akkor is adókülönbözet, adóhiány és az azokkal járó jogkövetkezmények megállapításának veszélyének teszi ki magát a vállalkozó, ha összességében esetleg a teljes adóalapja után járó adót a legmagasabb adókulcscsal meg is fizette. Ilyenkor sovány vigasznak tűnik, hogy ahová egyébként nem kellett volna fizetnie, onnan – önellenőrzéssel – visszakaphatja a befizetett adót.

Az adókötelezettség helye

A helyi adók egyik – az adózók számára legfontosabb – sajátossága, hogy a Htv-ből konkrét adókötelezettség nem keletkezik, a konkrét adókötelezettség csak a Htv. felhatalmazása alapján megalkotott és a helyben szokásos módon kihirdetett, hatályban lévő önkormányzati rendelet alapján terheli az adóalanyt. A törvényben (Htv-ben) meghatározottak akkor terhelik tehát a vállalkozót – a potenciális adókötelezettségből akkor lesz konkrét adókötelezettség -, ha a települési önkormányzat az illetékességi területén bevezette az adott adónemet. A Htv. alapján konkrét adókötelezettségről ugyanakkor egy más összefüggésben is beszélhetünk. Meg kell ugyanis különböztetnünk az általában vett iparűzési adókötelezettséget, illetve a konkrét adókötelezettséget.

 Az általában vett iparűzési adókötelezettség kiterjed a vállalkozás egészére, függetlenül a tevékenység fajtájától, jellegétől és a tevékenység folytatásának konkrét helyszínétől. Az adókötelezettség egységes felfogása az adóalap és az egyes adóalap-elemek meghatározásában jelenik meg a legnyilvánvalóbban. Bárhol, bármely tevékenységből származik az árbevétel, illetve bárhol merül fel az azt csökkentő tétel, azt az adóalap megállapítása során figyelembe kell venni. Ennek jelentősége különösen látszik az adóbevallás elkészítése során, mert a vállalkozónak az egész vállalkozási tevékenységével kell elszámolnia az illetékes önkormányzati adóhatóság felé. A konkrét adókötelezettség, avagy az adókötelezettség konkretizálása – ebben az összefüggésben – arra a kérdésre ad választ, hogy mely önkormányzatnál kell adózni, azaz mely önkormányzat jogosult az adóalap – avagy annak egy részének – az adóztatására. A konkrét adókötelezettségnek két fajtája van, az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység utáni és az ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység utáni adókötelezettség. Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység utáni adókötelezettség a vállalkozót csak a székhelye és a Htv. szerinti telephelyei szerinti illetékes önkormányzatoknál terheli – függetlenül attól – hogy a tevékenységét részben vagy egészben hol végzi. Ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység utáni adókötelezettség – meghatározott tevékenység esetén, tehát a vállalkozások viszonylag szűk körét érintően – pedig a tevékenység végzésének helye szerinti önkormányzatnál, ha ott székhelye vagy telephelye egyébként nincs.

Az állandó jellegű tevékenység adókötelezettségével kapcsolatban két hibát lehet elkövetni, nem teljesíti a vállalkozó a bejelentési, bevallási kötelezettségét ott, ahol ez a fajta adókötelezettség a Htv. alapján terheli és az önkormányzat pedig működteti ezt az adónemet, illetve ott adózik, ahol – Htv. szerinti – székhelye, telephelye nincs.

A székhely azonosítása nem szokott gondot okozni, ugyanis a székhely fogalma a hatósági bejegyzéshez kötődik: gazdasági társaságok esetében a cégnyilvántartásban, egyéni vállalkozó esetében a vállalkozói igazolványban ekként feltüntetett hely. Külföldi vállalkozó magyarországi fióktelepe esetében a fióktelep minősül székhelynek, tekintettel arra, hogy a fióktelep mellett egyéb telephelye is lehet Magyarországon. A székhely szerinti településen akkor is fennáll az adókötelezettség, ha ott effektív tevékenységvégzés nem zajlik, ha a székhely csak mintegy levelezési címként funkcionál.

A telephely beazonosítása már nagyobb odafigyelést igényel. Elöljáróban jó leszögezni, hogy a Htv.-nek saját telephely definíciója van, telephely az, amely megfelel az ott leírtaknak. Tehát az adózó nem indulhat el abból, hogy a cégnyilvántartás vagy az APEH milyen telephelyeket tart nyilván. A Htv. 52. §-ának 31. pontja a telephely általános fogalmát úgy határozza meg, hogy az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye – függetlenül a használat jogcímétől –, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a raktárt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, a szélerőművet (szélkerekeket) az irodát, a fiókot, a képviseletet, a termőföldet, a hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlant, az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat, vasúti pályát.

Speciális telephely fogalom vonatkozik továbbá a kép, hang vagy egyéb információ továbbítását végző, valamint a villamos energia egyetemes szolgáltatóra, villamosenergia kereskedőre, a villamosenergia elosztói engedélyesre, a földgáz közüzemi szolgáltatóra, földgázkereskedőre, a földgázelosztói engedélyes vállalkozókra.