Munkaerő gazdálkodás a gazdasági válság időszakában

A  megrendelés állomány végleges csökkenése azonban ennél komolyabb lépésre, csoportos létszámleépítésre kényszerítheti a munkáltatókat. Ahhoz, hogy a gazdálkodó szervezetek jogszerűen bonyolítsák le  tervezett gazdasági  döntéseiket, jelen cikkünkkel kívánunk segítséget nyújtani.

Mit tehetünk létszámleépítés helyett?
Nem feltétlenül a létszámleépítés, az elbocsátás a legjobb módszer a költségcsökkentésre, hiszen amellett hogy a munkaviszony megszűntetésével  egyidejűleg számos egyszeri költséggel is számolni kell (végkielégítés, felmentési időre járó átlagkereset), a későbbiekben  az új munkaerő felvétele és betanítása jelenthet többletköltséget. Éppen ezért érdemes elgondolkodni a nehezen helyettesíthető vagy pótolható, speciális szaktudású munkatársak megtartásán. Szóba jöhet a csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatás, a négy napos munkahét bevezetése, melyek alkalmazásával  egy időben a munkaidőkeretben történő foglalkoztatás jelentős mozgásteret biztosít a munkáltatók számára.

A csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatás feltétele, hogy a jelenleg élő teljes munkaidőre szóló munkaszerződéseket módosítsák. A munkaszerződésben a felek bármiben megállapodhatnak, így a teljes munkaidőnél rövidebb munkaidőben, és az ennek megfelelő személyi alapbérben. A személyi alapbér arányos csökkentése a havidíjas foglalkoztatás esetében felmerülő kérdés, az órabéres foglalkoztatásnál  erre nincs szükség, hiszen a csökkentett óra arányában  fog csökkenni a munkavállaló jövedelme, a társaság bérköltsége. Fontos szem előtt tartani, hogy amennyiben a munkaidő csökkentéssel a napi  négy órás foglalkoztatás biztosított és a munkavállaló munkabére eléri a minimálbért, úgy az a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idő tekintetében nem jelent hátrányt a munkavállaló részére.