A járulékfizetési kötelezettséget érintő végrehajtási rendelet módosításával összefüggő legfontosabb tudnivalók

I. A foglalkoztatókat érintő szervezeti változások

A megyei egészségbiztosítási pénztárak szervezeti átalakulásával összefüggésben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár területi igazgatási szervei a következő regionális egészségbiztosítási pénztárak (REP) lettek

– Dél-alföldi Regionális Egészségbiztosítási Pénztár, Szeged székhellyel (illetékességi területe: Bács-Kiskun megye, Békés megye, Csongrád megye),
– Dél-dunántúli Regionális Egészségbiztosítási Pénztár, Pécs székhellyel (illetékességi területe: Baranya megye, Somogy megye, Tolna megye),
– Észak-alföldi Regionális Egészségbiztosítási Pénztár, Szolnok székhellyel (illetékességi területe: Hajdú-Bihar megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye),
– Észak-magyarországi Regionális Egészségbiztosítási Pénztár, Miskolc székhellyel (illetékességi területe: Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Heves megye, Nógrád megye),
– Közép-dunántúli Regionális Egészségbiztosítási Pénztár, Veszprém székhellyel (illetékességi területe: Fejér megye, Komárom-Esztergom megye, Veszprém megye),
– Közép-magyarországi Regionális Egészségbiztosítási Pénztár, Budapest székhellyel (illetékességi területe: Budapest, Pest megye),
– Nyugat-dunántúli Regionális Egészségbiztosítási Pénztár, Szombathely székhellyel (illetékességi területe: Győr-Moson-Sopron megye, Vas megye, Zala megye).

A regionális egészségbiztosítási pénztárak feladat- és hatáskörök tekintetében jogutódjai a fővárosi, megyei egészségbiztosítási pénztáraknak. A Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság jogutódja – valamennyi feladatára és az ahhoz kapcsolódó jogosultságokra, kötelezettségekre is kiterjedően – a Közép-Magyarországi Regionális Egészségbiztosítási Pénztár.

Az a körülmény, hogy a táppénz-hozzájárulással kapcsolatos adatok OEP-APEH között történő átadásának módja megváltozott (elektronikus lett) a kifizetőhelyeket nem érinti. A táppénz-hozzájárulásal megállapításának szabályai ugyanis nem változtak.
 

II. Járulékalap meghatározása

1. Kiküldött munkavállaló járulékalapjának megállapítása

Mint azt a Tbj. módosítása kapcsán előző számainkban jeleztük a járulékalapot képező jövedelem fogalma pontosításra került. A szövegpontosító javaslat alapján egyértelmû vált, hogy munkaviszonyban történő foglalkoztatás esetén a Tbj. 4. § k) pont 1. alpont szerinti jövedelem hiányában a személyi alapbér, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynál a szerződésben meghatározott díj a járulékfizetés alapja.

A kettős adóztatást kizáró egyezmény következtében ilyen eset az, ha a kiküldetésben lévő Magyarországon biztosított munkavállalónak csak külföldön adóztatható jövedelme van.

A személyi alapbér – mint járulékalap – fogalmát azonban a törvény továbbra sem definiálta. Véleményünk szerint a személyi alapbér meghatározása egyébként a gyakorlatban nem okozhatott nehézséget, mivel a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 76. § (5) bekezdésének rendelkezése szerint a munkaszerződés tartalmi érvényességi kelléke a munkavállaló munkakörének és a munkavégzés helyének megjelölésén kívül, a munkavállaló személyi alapbérének meghatározása is.

Ennek ellenére az utóbbi időben jogalkalmazói bizonytalanság, és számos esetben eltérő álláspont alakult ki a személyi alapbér tartalmát illetően, ezért a végrehajtási rendeletben kizárólag a Tbj. alkalmazását illetően meghatározásra került a személyi alapbér fogalma.

Eszerint:

„A Tbj. 4. § k) pontjának 2. alpontjában meghatározott személyi alapbér a munkaszerződés alapján fizetett, juttatott, az adott munkakörben foglalkoztatott kiküldetését megelőző évi havi átlagos alapbére. Ennek hiányában a tárgyhavi személyi alapbér a járulékalap.”

Az előzőek alapján az ugyanannál a munkáltatónál, a kiküldetést közvetlenül megelőző 12 hónapos időszakban elért alapbér havi átlagát kell személyi alapbérként figyelembe venni. Ha a munkavállalónak nincs a kiküldetést megelőző 12 hónapban elért alapbére (például azért, mert a kiküldetést megelőzően csak 6 hónapja dolgozik a kiküldő munkáltatónál), akkor mindig az aktuális hónapban érvényes személyi alapbér képez járulékalapot.

Ugyanakkor továbbra is érvényes az, hogy a munkavállalónak kifizetett jövedelmeket azok valódi tartalma szerint kell megítélni. A jogalkalmazok számára egyébként e jogelv ellenőrzések során történő érvényesítése jelentette, és jelenheti a legnagyobb problémát.

A Legfelsőbb Bíróság elvi jelentőségû döntései szerint ugyanis az eset összes körülményeire tekintettel kell eldönteni, hogy a kifizetett összeg munkabérnek minősül-e. Ebből a szempontból nem a juttatás elnevezésének, hanem a juttatás tényleges tartalmának van jelentősége. Ha a munkavállaló a juttatást a munkaviszonyából származó kötelezettségének teljesítésére tekintettel kapja, az – tekintet nélkül az elnevezésére – munkabérnek minősül. A költségtérítésként kapott összeget az általános szabályok szerint munkabérként nem kell figyelembe venni. Más megítélés alá esik, ha az ezen a jogcímen kifizetett összegről megállapítható, hogy annak rendeltetése nem a felmerült költségek megtérítésére, hanem a munkaviszonyon alapuló személyes közremûködést, a végzett munka anyagi elismerését szolgálja. Vagyis munkabérként kell figyelembe venni a költségtérítés címén adott juttatást is, ha valódi rendeltetése a munka díjazása.

A végrehajtási rendelet módosításáról szóló 333/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: módosító rendelet) 8. § (1) bekezdésének átmenetei rendelkezése alapján a fentiekben részletezett szabályokat minden olyan folyamatban lévő ügyben is lehet alkalmazni, amely még nem zárult le jogerősen.

2. A járulékalap meghatározása juttatás esetében

A 2008. december 31-éig hatályos eljárási szabályok szerint a biztosítási jogviszony megszûnését kővetően, e jogviszony alapján kifizetett járulékalapot képező jövedelmet a járulékfizetési felső határ számítása szempontjából úgy kellett figyelembe venni, mintha a jogviszony utolsó napján került volna sor a kifizetésre.

Az új rendelkezések alapján nem csak a kifizetett jövedelmeket kell ily módon számításba venni, hanem a juttatott jövedelmeket is.

Abban az esetben, ha például a dolgozó munkabér előleget kapott az év során (tehát a kifizetés már megtörtént), és a munkaviszony megszüntetésekor a munkavállaló tartozását a foglalkoztató elengedi (nem kell visszafizetnie a már felvett munkabér előleg hátralévő részleteit), akkor az elengedett összeg a személyi jövedelemadó törvény (a későbbiekben: szja-törvény) szabályai szerint a munkavállaló munkaviszonyából származó jövedelme lesz. A jövedelem megszerzésének időpontja ilyen esetben a munkabér előleg elengedésének napja, ugyanakkor kifizetésről ebben az időpontban már nem beszélhetünk, de a járulékfizetési felső határ megállapítása során ezt a „juttatott” jövedelmet is számba kell venni.

3. Mezőgazdasági őstermelő járulékalap megállapítása

Az a mezőgazdasági őstermelő, akinek az e tevékenységéből származó, tárgyévet megelőző évben elért bevétele nem haladja meg az szja-törvény szerinti mezőgazdasági kistermelőre vonatkozó bevételi értékhatárt, az őstermelői tevékenységből származó, tárgyévet megelőző évi bevételének 20 százaléka után 4 százalék mértékû természetbeni egészségbiztosítási járulékot és – a nyugdíjbiztosítási járulékot is magában foglaló – 9,5 százalék nyugdíjjárulékot fizet.

Ha a mezőgazdasági őstermelő magánnyugdíjpénztár tagja, akkor 2,3 százalék tagdíjat és 7,2 százalék nyugdíjjárulékot fizet. Az szja-törvény szerinti mezőgazdasági kistermelőre vonatkozó bevételi értékhatár – 2009. január 1-jétől 8 millió forint – számításánál figyelmen kívül kell hagyni a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított, egyébként bevételnek számító támogatást. (Az e rendelkezés alapján fennálló kedvező járulékfizetési szabályokat 2008. december 31-ig 7 millió forintos bevételi értékhatárig lehetett alkalmazni.)

A jogalkalmazás során kérdésként merült fel, hogy a 2008-ban 7 millió forintot meghaladó, de a 8 millió forintot el nem érő jövedelem esetében alkalmazható-e az ismertetett járulékfizetési szabály.

A módosított végrehajtási rendelet egyértelmûen meghatározza, hogy a bevételi értékhatár számításánál a tárgyévben érvényes – 2009. évben a 8 millió forint – bevételi értékhatárt kell figyelembe venni.

Ez azt jelenti, hogy annak a mezőgazdasági őstermelőként biztosított személynek, akinek az e tevékenységből származó 2008. évi bevétele például 7 300 000 forint volt, 2009. január 1-jétől a havi járulékalapja – magasabb összegû járulékalap választásának hiányában – 121 667 forint lesz, amely után 9,5 százalék nyugdíjjárulék és 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulék fizetésére köteles. A járulékokat továbbra is negyedévente, a tárgynegyedévet követő hónap 12. napjáig kell megfizetni.

Fontos, hogy a kezdőnek minősülő mezőgazdasági őstermelő az ismertetett szabályok alapján nem fizet járulékot.

Kezdő mezőgazdasági őstermelő az a személy, aki a tárgyévet megelőző évben nem minősült mezőgazdasági őstermelőnek. Kérdéses azonban, hogy a tárgyévet megelőző évben az értékesítési betétlapját nem érvényesítő őstermelő a kedvező járulékalap megállapítási szabályokat alkalmazhatja vagy sem. A válaszhoz azt kell megvizsgálni, hogy a társadalombiztosítási rendelékezések tekintetében ki minősül őstermelőnek.

Mezőgazdasági őstermelőnek az szja-törvény 3. § 18. alpontjában meghatározott személy minősül.

Eszerint mezőgazdasági őstermelő:

„az a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában a 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, ideértve a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási rendszerben nyilvántartott mezőgazdasági termelő magánszemélyt, valamint a termőföldről szóló törvény szerint családi gazdálkodónak minősülő magánszemélyt és e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közremûködő családtagját is, mindegyikre vonatkozóan a 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenysége(i)nek bevétele (jövedelme) tekintetében”.

A mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló 228/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdése alapján azonban az igazolvány az adóévre kiadott érvényes betétlappal együtt érvényes. Az adóévre érvényesített betétlappal nem rendelkező személy – feltéve, hogy nem minősül regisztrált őstermelőnek vagy családi gazdálkodónak – nem minősül mezőgazdasági őstermelőnek.

Mindezekből következően az adóévet megelőző évben érvényesített értékesítési betétlappal nem rendelkező személy – feltéve, hogy nem minősül regisztrált őstermelőnek vagy családi gazdálkodónak – kezdő mezőgazdasági őstermelőként a minimálbérnek megfelelő összeg után köteles megfizeti a 29 százalékos mértékû társadalombiztosítási járulékot, a 6 százalékos mértékû egészségbiztosítási járulékot és a 9,5 százalékos nyugdíjjárulékot (magánnyugdíjpénztár tagja a 8 százalékos mértékû tagdíjat és a 1,5 százalékos mértékû nyugdíjjárulékot.