Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Üdülési szolgáltatás adózása

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 4. § (2) bekezdése értelmében bevételnek tekinthető a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában, pénzben és/vagy nem pénzben megszerzett vagyoni érték. Nem pénzben megszerzett vagyoni érték esetében bevételnek a vagyoni érték megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értékét tekintjük. Az Szja tv. 3. § 9. pontja értelmében szokásos piaci érték az az ellenérték, amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetében egymás között érvényesítenek, vagy érvényesítenének.

Független feleknek tekintendők azok a személyek, amelyek között nem áll fenn olyan szoros gazdasági, jogi kapcsolat, amelynek révén a felek egymással szoros együttműködésben folytatják tevékenységüket. Azonban nem tekinthetők független feleknek az egymással munkaviszonyban, tartós megbízási jogviszonyban álló személyek.

Tekintettel arra, hogy az üdülőben független feleknek tekintendő magánszemélyek is üdülhetnek, ezért annak ellenértéke (3000 Ft/fő/éjszaka) a szokásos piaci árnak tekinthető.

Ebben az esetben a munkavállalók és hozzátartozóik által térített üdülési szolgáltatás ellenértéke alacsonyabb, mint az így megállapított szokásos piaci érték, ezért az Szja tv. 5. § (5) bekezdése alapján a szolgáltatás szokásos piaci értéke és a térített ellenértékének különbözetét a magánszemély jövedelmének kell tekinteni, mely után kizárólag a kifizetőnek keletkezik közteherfizetési kötelezettsége az alábbiak szerint:
Az Szja tv. 71. § értelmében a munkáltató a saját tulajdonában vagy vagyonkezelésében lévő üdülőben nyújtott, személyenként a minimálbér (78.000 Ft) összegét meg nem haladó részére a jövedelem 1,19-szerese után 16 százalék jövedelemadót fizet.

Ha az üdülési szolgáltatás révén személyenként juttatott jövedelem értéke a minimálbér összegét meghaladja, akkor a meghaladó rész után a jövedelem 1,19-szerese után a 16 százalék jövedelemadó megfizetése mellett 27 százalék egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége is keletkezik a kifizetőnek.

Amennyiben a munkavállalók és közeli hozzátartozók is a független felek által alkalmazott díjazást azaz a piaci értéket megfizetik, akkor a magánszemélyeknek a fent említett törvényi hivatkozásokból adódóan jövedelmük, míg a kifizetőnek adófizetési kötelezettsége nem keletkezhet.

Az üzemeltetett üdülő közüzemi illetve egyéb költségeiben áthárított forgalmi adó levonásba helyezésére az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 120. § rendelkezései az irányadóak.

Mivel a vállalkozás adóköteles tevékenysége érdekében veszi igénybe az említett szolgáltatásokat, ezért a közüzemi számlákban áthárított adót levonásba helyezheti.

2011. áprilisi állapot szerint.