Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Periodika 19. kérdés – 2017. 4. szám

Egy intézmény a munkavállalók magáncélú telefonhasználatát egyéni kód használata alapján tételesen elkülöníti, és a munkabérből történő levonással megtérítteti a munkavállalókkal. Amennyiben a havi magáncélú használat összege nem haladja meg az intézmény által előre meghatározott keretösszeget, úgy a magáncélú telefonbeszélgetések összegét annak csekély volta okán nem térítteti meg munkavállalóival.
Az Áfa tv. 124. § (3) bekezdése értelmében a távbeszélő, illetve a mobiltelefon szolgáltatások során áthárított adó 30%-a az Áfa tv. 120–121. § pontjaitól függetlenül nem helyezhető levonásba, kivéve, ha az adóalany e szolgáltatások ellenértékének legalább 30%-át továbbszámlázza. Amennyiben a telefon, illetve a mobiltelefon szolgáltatások ellenértékének legalább 30%-át továbbszámlázza az adóalany, akkor az e szolgáltatásokban áthárított adó teljes összege fő szabály szerint levonásba helyezhető, függetlenül attól, hogy a tételesen elkülönített hívások díja kiszámlázásra került-e vagy sem.
A leírt általános elveket követve nincs olyan rendelkezése a törvénynek, mely szerint az elkülönített magáncélú, de meg nem térített telefonbeszélgetések elváljanak a telefonbeszélgetések áfarendszerbeli kezelésétől, mivel a telefonszolgáltatások áfalevonási jogának szabályát az Áfa tv. 120. § és 121. §-tól függetlenül kell alkalmazni. Továbbá az Áfa tv. nem rendelkezik arról sem, hogy a magáncélú telefonhasználatot kötelezően meg kellene térítenie a dolgozóknak.
Amennyiben az intézmény úgy dönt, hogy a dolgozók magáncélú beszélgetéseit meg szeretné téríttetni, akkor a leírt esetben e szolgáltatásról számlát kell kibocsátani. Ha azonban a dolgozók magáncélú használatát nem térítteti meg dolgozóival, akkor az intézménynek a magáncélú használat meg nem téríttetett értéke után sem számlázási, sem pedig pótlólagos áfafizetési kötelezettsége nem keletkezik.
A magáncélú telefonbeszélgetések megtéríttetése opcionális joga az intézménynek, így a munkáltató azirányú döntése, miszerint a telefonbeszélgetések értékét nem számlázza ki és nem térítteti meg a magánszeméllyel, nem minősül elengedett követelésnek, mivel az intézménynek követelése sem keletkezett a dolgozója felé. Ennek okán, jövedelemadó szempontjából nem keletkezhet bevétele a magánszemélynek e díjtétel kapcsán.
A telefonszolgáltatások magáncélú használatával összefüggő szabályait az Szja tv. 70. § (1) bekezdés b) pontja és (5) bekezdése rögzíti. Amennyiben a telefonbeszélgetések magáncélú használatának elkülönítésére a tételes elkülönítés módszerét alkalmazza, akkor a meg nem térített magáncélú beszélgetések értéke egyes meghatározott juttatásnak minősül, így a dolgozótól nem követelt telefonbeszélgetések értékének jövedelemadó szerinti adózására az egyes meghatározott juttatásokra vonatkozó szabályai alkalmazandóak.
Ennek okán az intézmény által a meg nem téríttetett forgalomarányos beszélgetések és a forgalomarányos beszélgetések nem forgalomarányos részével növelt értékének 1,18-szorosa után a munkáltatónak 15%-os mértékű jövedelemadó és 22%-os mértékű ehó fizetési kötelezettsége keletkezik.
Felhívjuk a figyelmüket arra, hogy a magáncélú telefonhasználat jövedelemadó szabályai függetlenek az Áfa tv. szabályaitól. Jövedelemadó szempontjából az adókötelezettség megállapításának számítása során a telefonszolgáltatás bruttó összegéből kell kiindulni, függetlenül attól, hogy fő szabály szerint a telefonszolgáltatáshoz kapcsolódóan felszámított áfa 70%-a levonásba helyezhető. A leírtak alapján nem jogszerű az a gyakorlat, mely szerint a jövedelemadó alapjának számításánál a telefonszolgáltatás bruttó összegét csökkentik levonásba helyezett áfa összegével.