Iratkozzon fel hírlevelünkre!

dr. Papp Adrienn: Az adóigazgatási eljárás újraszabályozása

Az Art. 2004. január 1-jén lépett hatályba, és továbbvitte a korábbi, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény szabályozási logikáját, illetve célját, hogy kódex jelleggel határozza meg az adózás eljárási szabályait. E szerint az Art. egy mindenre kiterjedő eljárási szabályrendszer lett, ami teljes körűen meghatározta az eljárás folyamatát.
A törvény azonban a hatálybalépése óta több, mint 120 alkalommal módosult, terjedelme jelentősen megnőtt, bonyolulttá vált. Tekintettel arra, hogy az Art.-hoz nem kapcsolódott egy általános végrehajtási rendelet, a módosítások sok, technikai jellegű rendelkezést is beépítettek az egyes fejezetekbe. Ezek jellemzően a gyakorlati problémákat orvosolandó, nem törvényi szintű szabályozást igénylő rendelkezések voltak. Másrészt azok a jogszabályszerkesztési megoldások, amelyek egy-egy új jogintézményt nem önállóan, hanem már egy korábban kialakított fejezet szabályai közé iktattak be (pl. az adószám felfüggesztése, törlése; belföldi összesítő nyilatkozat), tovább nehezítette a törvény értelmezését, alkalmazását. Mindezek következtében az Art. szövege bonyolulttá, több helyen kifejezetten áttekinthetetlenné vált, fogalomhasználata sok helyen nem egységes, következetlen, illetve hiányzik az egyes rendelkezések közötti összhang.
A jogalkalmazást az is nehezíti, hogy az adóeljárásban mögöttes szabályként a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (Ket.), illetve a végrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt (Vht.) is alkalmazni kell.
Mindezekre tekintettel az adóigazgatás újraszabályozása évek óta napirenden van. Kitűzött cél, hogy egy egyszerű, áttekinthető, az adóadminisztrációt jelentősen csökkentő jogszabály megalkotására kerüljön sor. Tény ugyanakkor, hogy az adóadminisztrációs terhek érdemi csökkentésére az eljárási szabályok módosítása önmagában nem alkalmas eszköz. Az eljárási szabályoknak ugyanis minden esetben az egyes anyagi adójogszabályokban, illetve az egyéb, az adózást is érintő jogszabályokban rögzített rendelkezéseket kell leképeznie. Az adóadminisztráció mértékét ugyanis jellemzően az határozza meg, hogy hányféle adókötelezettséget kell egy adózónak teljesíteni (bevallási, befizetési, adatszolgáltatási, nyilvántartási stb. kötelezettségek). Azaz, ha minél több adónem van, amelyhez mind kapcsolódnia kell az azzal összefüggő kötelezettségek teljesítését rögzítő eljárási szabályoknak, akkor az eljárási szabályok önmagukban egy adott szintnél nem egyszerűsíthetők tovább, illetve az adminisztrációs kötelezettségek csak eljárási oldalról nem csökkenthetők. Összefoglalva, minél több adófajta létezik, illetve egy-egy adónemen belül minél többféle kivételt (mentességet, kedvezményt, adózói csoportonként eltérő adómértéket vagy más eltérő követelményt) határoz meg a jogalkotó, az adónemekhez kapcsolódó adminisztráció annál bonyolultabb. Az anyagi jogi szabályozás egyszerűsítése tehát alapvető feltétele az eljárási szabályok egyszerűsítésének, illetve az adminisztrációs terhek csökkentésének.