Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Periodika 21. kérdés – 2020. 3. szám: 365 napon túl lejárt vevőkövetelés

A vevőkövetelésekre elszámolt, egyéb ráfordításként lekönyvelt értékvesztés összegével a könyvelés adóévében meg kell növelni a társasági adóbevallásban az adózás előtti eredményt (adóalapot). Ez az adóalap növelő tétel a következő adóévtől úgynevezett nyilvántartott értékvesztés. Abban az esetben, ha a korábban értékvesztett követelés behajthatatlanná válik, a nyilvántartott értékvesztés erejéig csökkenthető a társasági adóalap.
A társasági adótörvény behajthatatlan követelésnek tekinti a számviteli törvény 3. § (4) bekezdés 10. pontjában felsorolt feltételek valamelyikét kimerítő követelést, valamint a 365 napon túl lejárt követelés 20%-át. (A 20% adóévenként értendő.)
Mivel a 365 napon túl lejárt követelés 20%-a csak és kizárólag a társasági adótörvény szerint minősül behajthatatlan követelésnek, azt könyvelni nem lehet, csak a társasági adóbevallásban kell csökkentő tételként beállítani, a nyilvántartott értékvesztés összegéig.
Tehát ha egy 365 napon túl lejárt követelésre pl. 2017. adóévben elszámoltak 100%, mondjuk 1 000 000 Ft értékvesztést, amivel 2017-ben megnövelték a társasági adóalapjukat, akkor először 2018. adóévben a követelés bekerülési értékének 20%-ával, azaz 200 000 Ft-tal, csökkenteni lehet a társasági adóalapot, mint behajthatatlan követelést. Ugyanígy kell eljárni a következő négy évben is. Ebből adódóan, ha az adott követelés a következő öt évben a számvitelben nem válik behajthatatlanná, akkor 5 adóév alatt vissza lehet nyerni a 2017. adóévben elszámolt növelő tételt csökkentő tételként.
Ha időközben – pl. 2019. adóévben – az értékvesztett követelés a számvitelben is behajthatatlanná válik, akkor azt ki kell vezetni a könyvekből. Az előző példa adataival számolva a könyvelési tétel a következő lesz: T 319 Vevőkövetelésre elszámolt értékvesztés – K 311 Vevők 1 000 000 Ft. A 2019. évi társasági adóbevallásban a még fennálló, nyilvántartott értékvesztés összegével csökkentendő a társasági adóalap, ha a követelés nem azért vált behajthatatlanná, mert elévült vagy bíróság előtt már nem érvényesíthető. Társasági adóalap csökkentő összeg ebben az esetben: 1 000 000 – 200 000 (2018. adóévben csökkentő tételként beállított 20%) = 800 000 Ft.
Ha a követelés könyvekből történő kivezetésére elévülés vagy bíróság előtt nem érvényesíthetőség miatt a kerül sor, akkor a 800 000 Ft adóalap csökkentő tétel nem érvényesíthető, mivel az ezen jogcímek valamelyikének következtében behajthatatlan követeléssel kapcsolatban elszámolt ráfordítást a társasági adótörvény 3. számú melléklet „A” fejezet 10. pontja nem a vállalkozás érdekében felmerült ráfordításnak minősíti. Abban az esetben, ha a 20%-kokkal már visszanyerték a társasági adóban a korábbi növelő tétel összegét, a követelés ezt követően válik az előző okok miatt behajthatatlanná, azt utólag nem kell növelő tételként beállítani („visszaadni”) a társasági adóba.
Természetesen a fent leírtak akkor is érvényesek, ha nem 100% értékvesztés kerül elszámolásra. Ilyenkor a 20% csökkentő tétel addig érvényesíthető, amíg összességében el nem érik a nyilvántartott értékvesztés összegét. Ha egy ilyen követelés válik a számvitelben behajthatatlanná, akkor az elszámolt értékvesztés és a bekerülési érték összevezetése után fennmaradó könyv szerinti értéket egyéb ráfordításként kell elszámolni és csökkentő tételként a még rendelkezésre álló, nyilvántartott értékvesztés érvényesíthető a társasági adóban csökkentő tételként.