Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Periodika 49. kérdés – 2021. 6. szám: Betegszabadság szakképzési munkaszerződéssel foglalkoztatott tanuló esetén

Az Szkt. és az Mt. együttes értelmezésével a szakképzési munkaszerződés alapján történő munkavégzés során a munkavállalók kötelezettségei egyes esetben a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy tekintetében sajátosan alakulnak. A rendelkezésre állási kötelezettség a szakirányú oktatásban való tényleges részvétellel valósul meg, amelyhez kapcsolódik a foglalkozási napló vezetése és a mulasztás jogkövetkezményeinek alkalmazása.
Az Mt. 126. § (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy a betegszabadság kiadása során az Mt. szabadság kiadására vonatkozó, 124. §-ában foglaltakat kell alkalmazni. A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár az Mt. 115. § (1) bekezdése szerint, aminek alkalmazása során az Mt. 115. § (2) bekezdés a) pontja szerint munkában töltött időnek minősül a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés is.
Azokban az esetekben, amikor a betegség miatti keresőképtelenség olyan napokra esik, amelyeket az Szkr. a 252/B. §-ban mentesülésként határoz meg a duális képzőhelyen történő rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alól, mivel azok is beosztás szerinti munkanapnak minősülnek, és ha a tanuló keresőképtelenné válik, a szakképző intézményben töltendő keresőképtelen napjaira is betegszabadságot kell számára elszámolni. Ennek megfelelően tehát az oktatási nap (közismereti vagy szakirányú oktatás) beosztás szerinti munkanapnak minősül, amely során a tanuló, illetve képzésben részt vevő személy mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség teljesítése alól.
A betegség miatti keresőképtelenség első 15 munkanapjára (naptári évenként) betegszabadságot vehet igénybe az arra jogosult munkavállaló, így a tanuló is. A betegszabadság a társadalombiztosítási szabályok szerinti keresőképtelenség nem minden tényállását foglalja magában, hanem csak a betegség miatti keresőképtelenséget. A betegszabadság kizárólag a munkavállaló saját betegsége esetén jár. Az év közben kezdődő munkaviszony esetén a munkavállaló a betegszabadság arányos részére jogosult az Mt. 126. § (3) bekezdés értelmében. A betegszabadság alatt folyósított juttatás nem az egészségbiztosítás ellátása, hanem azt a munkáltató fizeti, melynek idejére a távolléti díj 70%-a jár. Ebben az esetben ez a távolléti díj – jogi természetét tekintve, elnevezésére tekintet nélkül – elszámolására, megfizetésére, védelmére és adójogi vonatkozásaira figyelemmel, ugyanúgy tekintendő, mint a munkabér. Így tehát a munkavégzés alóli mentesülés, a betegszabadság idejére fizetett távolléti díj is az Szkt. 107. §-a alkalmazásában munkabérnek minősül. Betegszabadság igénybevételéhez a keresőképtelenséget – a keresőképtelenség orvosi elbírálása általános szabályainak megfelelően – a kezelőorvos igazolja, kórházi ápolás esetén pedig kórházi igazolás szükséges. A betegszabadságra jogosult személy részére a táppénz a betegszabadság lejártát követő naptól jár.
A szakirányú oktatásban szakképzési munkaszerződéssel részt vevő tanuló, illetve képzésben részt vevő személy után azokra a napokra, amelyek oktatási napok, de egyúttal betegszabadsággal érintettek, a kedvezmény az Szkt. 107. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozással nem számolható el, miután az oktatással érintett napokra alapesetben sem számolható el adókedvezmény. Azokra a napokra, amikor a duális képzőhelyen való munkavégzés alól mentesül a tanuló betegszabadság címen, az adókedvezmény elszámolható, miután a betegszabadságra járó díjazás munkabérnek minősül a fent leírtak alapján.