Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Egy órára jutó személyi alapbér

Az egy órára jutó személyi alapbért kell alkalmazni az Mt. 145. § előírása szerint, ha a munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása bérpótlék fizetését írja elő, annak számítási alapja a munkavállaló személyi alapbére. A pótlékok mértékét a törvény a személyi alapbér - egy órára eső részére vetített - százalékában határozza meg. Az egy órára járó személyi alapbért teljes munkaidős dolgozó esetében úgy kell kiszámítani, hogy a havi személyi alapbér összegét 174-el osztani kell.
A havi átlagkereset megállapításához munkaidőkeret alkalmazása esetén az egy órára jutó átlagkereset összegét 174-el kell szorozni (Mt. 152. § (10) bekezdés).

Ha a havidíjas munkavállaló csupán a hónap egyes napjain végez munkát, mivel hónap közben szűnik meg a jogviszonya, a teljesített munkanapok arányában jogosult a személyi alapbérére (havibérére). Esetünkben a munkavállaló havi bérét a havi munkanapok számával kell osztani és szorozni az adott hónapban ténylegesen munkában töltött napok számával (példában az a) eset).

Kéthavi munkaidőkeret alkalmazása esetén (például augusztus, szeptember) a munkavállaló kéthavi munkabére, a kéthavi törvényes munkanapok és a ledolgozott idő alapján kell megállapítani a munkabért. Például: kéthavi munkabér: 2x 65.500,-Ft = 131.000,-Ft.
Augusztusi és szeptemberi munkanapok száma: 23+20= 43 nap. Munkaviszonya megszűnik szeptember 18-án. A ledolgozott munkaórák száma a keret időtartama alatt: 272 óra, ami 34 munkanapnak felel meg (272/8). Ebben az esetben a 131.000 Ft-ot osztjuk 43 nappal és szorozzuk 34 nappal így a két hónapra 103.581 Ft bér jár a munkavállalónak. Előfordulhat olyan eset, hogy a munkavállaló a augusztusban pl. két nappal kevesebbet dolgozott, de mivel havidíjban részesül, számára az augusztusi munkabére teljes összegben kifizetésre került. Ha a munkaviszonya nem szűnt volna meg hó közben, akkor szeptemberben 2 nappal többet dolgozott volna, a változatlan összegű havibér fizetése mellett. Az elszámoláskor a le nem dolgozott időre vonatkozó munkabér előlegnek minősül, ezért a munkaviszony megszüntetésekor a munkavállalót megillető munkabérből a le nem dolgozott időszakra eső munkabér az Mt. 161. § (2) bekezdése alapján, mint munkabérelőleg levonható.